Felhőtaxi

Van az úgy, tudjátok, amikor itt belül, egy kicsit. Igen, pont ott - vagy mégsem - mert ha rá akarnád tenni az ujjadat, hogy igen, arrafelé, az alatt, valahol belül, akkor valahogy eloszlik és újragubósodik valahol máshol. Aztán ha odateszed az ujjadat, mutatnád megint - és újra. Aztán ha alaposabban figyeled felkúszik - meg le is, valahol benned, de csak képzeled, tudod, hogy képzeled.

 

Hogy pontosan milyen házon (stúdió? templom? országház?) kívülre céloz az egyik kereskedelmi csatorna műsora, azt nem tudom. Persze-persze, a program elnevezése arra utal, hogy a stáb felveszi a túrabakancsát, hóna alá csapja a messzelátóját, összepakolja a többnapi hideg élelmet és elhagyja a TV épületét. Nemes lépés - ki kérdőjelezné ezt meg.

Nemes célú tájékoztató füzetet hozott létre és terjeszt a Fiatal Baloldal (FIB) nevű baloldali ifjúsági szervezet. Vicces képek, jó dumák – tengerpart, lazaság, óvszer – minden van a kisalakú, zsebméretű brosúrában. Ám a rengeteg hasznos információ és tutti-frutti illatú jófej-prevenció mellé jutott némi homofóbia is. No nem durván – csak egy kevés, csipetnyi. Nem is feltűnő, megbújik a sorok között, de a megfelelő helyen azért megtaláljuk: a füzetke végén található kislexikonban, a homoszexuális szócikknél. Amelyet a hasznos kiadvány el is magyaráz – aztán tessék, következik az ártatlan javaslat, idézem, „De Te azért törekedj a jól bevált férfi-női kapcsolatra!”.

Nekünk itt, a Kárpát medence kies öliben bizony egyre több. Nem most kezdődött. A válságolás – úgy értem. Eleinte, természetesen maradtunk az ortodox formáknál – gazdasági válság, pénzügyi válság és politikai válságunk volt. Szépen, nemesen használtuk a hagyományos formákat, technikákat, ecseteltük, simogattuk a válságainkat – hangsúlyoztuk válság voltunkat . Mert, ugye mi vagyunk a legkisebb ország, a legnagyobb gazemberekkel.

Tegnapi sajtótájékoztatóján az MSZP reformprogramjának új elemét jelentette be.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy roma kisfiú. Növögetett, cseperedett, hat éves lett. Elhatározta, hogy elindul a híres-hírhedt Selyemrét felé. Soha nem jutott el odáig. Őt csak a József Attila Általános Iskolába vették fel.

Hát csoda, kérem, hogy ilyen káosz, hitetlenség és szervezetlenség uralkodik kis hazánkban? Hát csoda, hogy az emberek teljesen meg vannak zakkanva és fejüket fogva jobbra-balra rohangálnak nagy bizonytalanságukban? Nem csoda, kérem. Ezt látjuk. Ezt kapjuk. Mint a kisgyerek, aki soha nem tudja, hogy amikor hazamegy az oviból, apu vajon otthon lakik-e vagy sem.

Igen. Politika. Igen, politizálni fogok - amolyan tiszavirágéletű, alkalmi, énúgyisjobbantudom politológusként. A nép fiaként fogok beszélni. Ésvagy lányaként. Minden magyar nevében, aki a határ jobb vagy baloldalán - sőt azok nevében is, akik pont rajta élnek. Mert én ilyen vagyok. Nagy, Magyar, honkeblű leány. E-kosaras, hogy pontos legyek, mert ködösíteni is csak azok a bitang labancok közösítettek mindig, át is rúgták a labdát folyamatosan a kuruc honvédek két lába közt - lett is nekünk népnemzeti gól nemegyszer.

Az egyik lakásillatosító komoly lépésre szánta el magát. Innovatív módon megszabadult a 18 éves, szőke, tökéletes alakú háziasszony ikonjától, aki súlytalan suhan át tökéletesen fehér lakásán, miközben tökéletes ebédet főz tökéletes gyermekeinek (egy fiú, egy lány).

Egy pár éve külföldi barátaimmal beszélgetve szóba került a hazai diákélet. Jó magyarhoz híven keseregtem nekik a magyar egyetemista rossz sorsáról, elmondtam, hogy minket biza húz még az ág is, vissza – kevés pénzmagunkat albérletre költjük, mások túlnépesedett (mind diákok, mind csótányok tekintetében) kollégiumokban tengetik napjaikat, hüvelykujjunkkal szedjük fel az asztalon rekedt morzsákat.

Ezen persze nem lepődik meg senki. RAjtam kivül.

A "sirassuk el vígan" rovat legújabb (és egyben első) bejegyzésében 2006-ot fogjuk nyilvánosan, nevetve elhantolni. A nemes feladatban a Bookline online internetes könyváruház tavalyi sikerlistája lesz segítségünkre. Csiribú-csiribá, íme az ötvenes lista, mely azokat a műveket tartalmazzák, amelyek a legnagyobb népszerűségnek örvendtek az elmúlt, igen gyászos esztendőben.

Lássuk, hát - mi fán terem nálunk a kulturális élet, mit olvas szívesen a magyar. Az első helyet birtokló Harry Potter kötetet némiképp álszentség lenne a földbe tiporni, hiszen magam is elolvastam (- ha már azonban affektálunk, hagy jegyezzem meg, hogy az angol eredetit, ami azért nem ugyanaz... ugye), de egy csendes ciccegést azért elnyomok: mégis hogy néz ki az, hogy a Harry Potter van a lista elején, amikor Kertész meg Esterházy meg ilyenek... Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy amennyiben ezügyben is követni kívánjuk A Trendet- ez igen szép eredmény, hiszen a "Félvér Herceggel" az első helyen a mi rangsorunk fontos tulajdonságában hasonlít a "nyugati" listákhoz. Vagy ilyenkor már nem akarunk annyira hasonlítani?

Node ne akadjunk meg az első elemnél, szemünk máris lejjebb siklik (sietve, hiszen még 49 item vár értékelésre). A második elemnél ugyancsak elmorzsolhatunk egy halk miértnemesterházy, miértnemnietzschét - de ezt már csak a krónikus sznobéria mondatja velünk. Müller Péter "Szeretetkönyve" nem sok panaszra ad okot - mentálhigiénikus melegvörös borítója már kívülről is szerethetővé teszi a művet. A második helyről, dolgunk végeztével, lépjünk hát tovább, eggyel lejjebb s tekintsük meg, hogy lopózott fel a nemzeti közhangulat kedves olvasmányaink listájára: Moldova György, Kádár Jánosról szóló művének alakjában. Biza-biza, ott trónol a jó öreg (mindkettő) a harmadik helyen.

Aggodalomra semmi szükség - az elkövetkezendő 12 művön gyorsan át tudunk siklani, hiszen szakácskönyvek, a Narnia Krónikái összes ill. Dan Brown művei váltják egymást, eklektikus összevisszaságban (egy muffin, egy varázsló, egy kód). Aki azonban szemfüles és mint precíz olvasó ellenőrzi soraimat - most máris a szememre vetheti, hogy szándékkal, gonosz elhatározásból hagytam ki felsorolásomból a 3. és 15. hely finom ritmusát megszakító A Tesco titok c. bestsellert, mely az ismert hejpermárkét aljasságait veszi számba - igazi karácsonyi überraschung, hadd alapozzuk meg paranoid ismerőseink jövő évét. A szerző persze nem tudhatta, hogy akad majd még nekünk átcimkézés itten, a két ünnep közöttre.

A 16. helynél ugyan megtörik a rend, a triád uralma megszakad (szegényszegény stáhljudit) - bár a változás csak árnyalatnyi: Stephen King és Leslie L. Lawrence kerültek ebbe a még mindig tisztes pozícióba. És bár első látásra nem ez a legelőkelőbb hely - a szomszédságát tekintve igazán nem panaszkodhat a "Vízidisznó gyönggyel álmodik" első része (LLL), hiszen őt követi az első, a szépirodalom kategóriájába sorolható mű: Faludy György önéletrajzi triológiájának utolsó része. Csak a rosszindulat mondatja természetesen velem - de ha már a szívemen - legyen a számon is: valószínűleg azért kapaszkodhatott csak fel narniáék közé, mert a temetés jó reklámnak bizonyult. A rosszindulatot és a fanyalgást pillanatra félretéve azonban elmondhatjuk: ha kivennénk a szépirodalom kategóriába nem sorolható műveket, Faludy György lenne az első.

Némi melankólia, sírcsokor után - lépjünk hát tovább s nézzük, mit rejt még a lista, mit fogyasztott a közízlés 2006-ban ozsonnára. Gyuri bácsi közvetlen alsó szomszédja az Ulpius ház "Afrikai szeretők" sorozatának legújabb része, a Visszatérés Afrikába c. mű. Már a borító is igen tetszetős - a kételynek nyoma sem marad: fess fekete dalia sugdos szőke szépség fülibe titkot. Hmmm... Node. Gyorsítanunk kell ismét lépteinken - hosszúra nyúlik az emésztés.

A következő tizes egységben felbukkannak ismerős elemekkel találkozunk: Narnia, csipetnyi krimi, némi szakácskönyv - végre felbukkan kedvencünk, a jó Jamie Olivier,őt követi az eddig nem említett Robin Cook, majd ismét Leslie és a kódos Brown Digitális erőd. Csalókán,persze direkte a hatás végett nem emlékeztünk meg a csoport legegyértelműbb tagjáról: Norbi UPdate zsebkönyvéről, a fogyimágus 2006-os update naptárjáról. Direkte jól eshetett a karácsonyi halászlé, rántotthal, töltöttkápi, diósbejglimákosbejgli egyélmégkicsiszívem után beájulni a fa alá és felfedezni, hogy Norbit rejt a csili-vili csomipapír.

A harmincadik helytől fogva kezd olyanná válni a lista, amilyennek látni szeretnénk - vagy legalábbis, ahogy elfogadnánk. Ha így nézzük, az első helyen Fábry van (ennek bizonyára örülne mindenki exhibicionista cukrosbácsija), őt gyereknevelési használati utasítás, Agatha Christie és -minő meglepetés- külföldi klasszikus, Jane Austen követi. Persze a Büszkeség és balítélet - egynapos szállítási idő, tuti fogás - úgyis leadják megint a BBC minijét, és minden magyar nők örömére nem telik el ünnep Mr. Darcy vizes pólója nélkül. A két rész között eltelő elviselhetetlen huszonnégy óra pedig biztos eljuttatja odáig szegény szenvedőt, hogy megrendelje az eredetit is - hátha ott részletesebben leírják, ahogy a vizes ing... JElentem, nem. Már indulunk is tovább - a következő tízes pakk felé.

A felhozatal értelmezhető, sőt büszkeségre ad okot. Kipkoppal kezdünk, őt pedig Coelho, némi háttérkiadós pszichológia, Orwell, Kundera, megint Faludy, megint Jane Austen és egy Van Gogh életmű követi. Megbújik itt, az utolsók között a már a hipochonder hozzátartozók kedvence, a Cenzúrázatlan egészség c. kötet is, de ez nem elég ahhoz, hogy kedvünk elromoljon. Semmi okunk panaszra, sirámra, hiszen a listánkkal egyszerű a dolgunk: csak meg kell fordítani. Az első helyet ugyan így is a sárkányos-varázslós Eragon foglalja el, de utána Kundera a harmadik, Orwell az ötödik. Kérdéseinket, kétségeinket tegyük most félre. Képzeljük el, hogy megfordítható a lista - kezdjük 2007-et optimistán.

http://www.bookline.hu/control/shlist?id=883&item_limit=10&item_offset=0

Nem reprezentatív felmérést végeztem egy nem reprezentatív csoportban: a barátaim között és arra az egyáltalán nem tudományos és korántsem általánosítható megállapításra jutottam, hogy 2006 az elmúlt két évtized (alsóhangon), de lehet, hogy az utóbbi évszázad legszerencsétlenebb éve volt. Ezt biztosan állíthatom szegény nagymamám nevében, aki számára az elmúlt 76 év legszerencsétlenebb éve volt, ugyanis március elején meghalt - és a nagypapáméban, akinél ugyanez a helyzet, bár az ő esetében a szám még drasztikusabb: 87 évnyi pechet múlt fölül 2006.

...és csend. Csend lakozott szívemben miután céltalan délutáni net-lődörgés közben ráakadtam Pélyné Dorina reality-jének részleteire a VIVA honlapján. Nem csak ráakadtam – meg is néztem az oldal szerkesztősége által „best of-nak” ítélt jeleneteket. Ahogy Dorina kígyócskát talál a kádban, együttérez mindenki Cinijével annak mellplasztikája miatt, bevallja Ciccolinának (ugyancsak mindenkié), hogy mindig is ő volt a példaképe és persze Barnizik, Barnizik, Barnizik, miközben éli az egyszeri buta celeblány mindennapi életét. És ez még csak nem is lenne baj. Vannak így ezzel mások is. Önfeledtek, vígak – mit nekik éhinség, gond, bánat s nyomor - csacsognak, öltözködnek, fogyókúráznak helyettünk is.